Hiszti

A hisztéria irányíthatatlan dühkitörés. Talán ez a legjobb megfogalmazás arra, amit időnként láthatunk gyerekeinknél. Az utódainknál ez a dolog még valahogy kezelhető, vagy figyelmen kívül hagyással, esetleg Makarenkói módszerrel. (Én a hideg vízre esküszöm, de ez egyéni kérdés, viszont cserébe ritkán van kéznél, de annál hatásosabb.) Szánalmas dolog látni egy hisztiző gyereket, de még szánalmasabb, ha ezt egy meglett felnőtt férfi csinálja. Igazából az ilyen helyzetek lekezelhetetlenek, főleg, ha az ember kollégája hisztizik a munkahelyén. Az ember, akit egy ideje szinte testvéremként szeretek (Bár vannak hibái, de azok mindenkinek vannak, nekem is - De arról blogoljon ő, ha akar.) a tegnapi nap egy egyszerű, mondhatni pimfli ügyből olyan cudar hisztit vágott le, hogy ihaj! Ennek egyelőre beláthatatlan következményei lesznek, talán épp aznap rúgatta ki magát emiatt (Természetesen nem is volt igaza.) de ha nem , akkor is nagyon közel került hozzá. Azt hiszem a testvériséget is szüneteltetnem kell átmenetileg (Vagy ki tudja, talán végleg.) mert ezek az  események kiábrándítóak, de legalábbis nagyon elgondolkoztatóak voltak. Őszintén sajnálom ezt a dolgot...