Árkok és vizek

Mostanság vadul ásnak árkokat mindenfelé. Ezt persze nem politikailag, az országot kettéosztandó, bár olyan is van bőven, hanem a szó fizikai, materiális értelmében. Valószínűleg a monszunövezetbe történt átsorolódásunk miatt, de az is lehet, hogy valakinek az eszébe ötlött, hogy az eleink, bár ugyan technikailag le voltak maradva, (például sokkal durvább és bárdolatlanabb módon tudták csak irtani egymást) de nem voltak hülyék, így nem véletlenül áskálódtak az utak mentén. Így hát kiadták az utasítást, hogy árkot minden útra! Csasztuska még nem született róla, de jó ütemben fogtak neki a megvalósításhoz, buzgón ássák a szép új árkokat, de egy apró malőr azért közbe szokott csúszni. Ezeknek az árkoknak ugyanis eleje van és vége.  Én úgy gondolom, egy ilyen meder inkább egy folyamat  (Lefolyamat!)  mint egy tárgy,  és van lejtése és vezet is valahová. A modern árkok nem ilyenek. Megáll bennük a víz, talán folyik is, de  lehet, hogy éppen középre, szóval ne m az iga zi. Hiába, ez a víz még a demokráciában is öntörvényű dolog, arra folyik amerre az útja lejt, mert nem felemelkedni akar, nem a többség elgondolását követi, hanem a maga feje után megy, és talán egyetlenként mindig szeret egyre lejjebb kerülni...