A hisztis kollégám ügye lezáródott. A megoldás frappáns, de mindenképp fájdalmas lett, ugyanis nemes egyszerűséggel és azonnali hatállyal kirúgták a cégtől. Az ügynek azért vannak mindenki számára levonható személyes tanulságai. Lehet, hogy elragad a hév, de annyi önkontrollunknak mindenképpen kell lenni, hogy ne menjünk fel az igazgatóságra igazgatókkal ordibálni és a közvetlen főnökünket mószerolni, mert ez, az álmoskönyv szerint nem jelent jót. Ezen esetben az álmoskönyvnek igaza volt, semmi jó nem történt. Ugyan még a tegnapi nap úgy tűnt, sikerült számára egy utolsó esélyt kiharcolni, az igazgatóság határozott álláspontja mindannyiunk utolsó reményeit is szertefoszlatta. Új időszámítás kezdődik a mai nappal ez által. Kollégámat minden hibája ellenére szerettem, és már - már a barátomnak is tartottam. Sok időt töltöttünk egymás mellett, és alapvetően hisztis p.csa természete ellenére jó, kedvelhető, szerethető embernek tartottam. Életünk ezen, kölcsönös szak asza véget ért, kicsit olyan ez, mint amikor az iskolai barátod egy másik iskolába megy a ballagás után. Lehet, hogy továbbra is barátok maradtok, lehet hogy méginkább, hisz a kapcsolatotok nem terheli a napi munka kötelezettsége, de az is lehet, hogy nem, ki tudja?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése