Az autóban beszélgettünk hazafelé a kölökkel a mitológiáról és a görög istenek viselt dolgairól, de azóta sem hagy nyugodni a gondolat. Mostanság úgy gondolunk rájuk mint egy mesére, mitológiának, történeti alakoknak tartjuk őket nem vallásként tiszteljük őket, pedig nekik körülbelül annyira voltak mesebeli alakok mint nekünk Jézus. Akkoriban komolyan vették, Istenként imádták és templomokat építettek nekik, a beleegyezésüket kérték, vagy figyelembe vették az általuk küldött jeleket. Ma már 'tudjuk' hogy nem volt igazuk. Isteneik letűntek, elfelejtődtek, helyükbe más bálványok léptek, ők megmaradtak egy élvhajhász bagázs szappanoperáinak főszereplőjeként. Manapság csak legfeljebb kacagunk rajtuk nagyon is emberi viselkedéseik miatt. Főisten meg alistenek? Aki villámokat szór, ha haragszik, és szabadidejében félreteszi isteni mivoltát, hogy földi lányokkal hajszolja az élvezeteket, miközben neje (aki mellesleg a testvére is volt) mindent megtesz azért, hogy ezek a randik ne jöhessenek létre így vagy úgy. Tiszta 'Barátok közt'. A mi Istenünk természetesen jobb és hatalmasabb is, nagyon szeret minket, bár időnként furcsán fejezi ezt ki azzal, hogy azokat veszi magához, akik még élhetnének közöttünk és mi nagyon ragaszkodunk hozzájuk, de ebből is csak a határtalan szeretete látszik. A mi vallásunk akkor is jobb mint az övék, mert a béke nevében igáz le, a szeretet nevében pusztít, és különben is fogadd el, hogy ez így van, mert nálunk van a puska!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése