Petőfi rádió

Tulajdonképpen a mai gondolatból indult a tegnapi, változásról szóló postom. Az eredeti ötlet innen indult, csak az egészségügy háttérbe szorította, maga mögé utasította, ami nem is baj, mert legalább volt alkalmam egy kicsit átgondolni ezt is. Szóval, még mindig ott tartunk, hogy a magyar ember fél a változtatástól, sőt, olyan dolgokban is képes kiállni a változások ellen, amihez igazából nem sok köze van. Ha meghallja azt, hogy valami átalakul, ennek hatására beindul benne a tiltakozási reflex. - 'Jó az úgy ahogy van, tessék békén hagyni, valamit újra elvesznek tőlünk, ami a miénk volt!' - Éppen ezt érzem a Petőfi rádióval kapcsolatban. Június elsejétől a rádió átalakult, az addigi profiljától eltérően zenerádió lett. Olyan emberektől is hallottam tiltakozást, aki tudomásom szerint sosem hallgatta ezt a csatornát, pusztán arra a hírre, hogy más lesz, képes volt felemelni a szavát. Pedig, szerény véleményem szer int a rá dió előnyére változott. Nagyon kellemes zenéket adnak és a paletta is sokszínű. Egyaránt vannak slágerek és modern dalok, magyarok és külföldiek. Nem túlzás, de az autómban szinte csak ezt hallgatom azóta. Egy apró hibáját látom csak, bár igyekeznek minél több magyar zenét játszani (alternatívokat is, ami kifejezett előny, mert van alkalma az embernek olyan magyar előadókat megismerni, mint például a 30Y.) de én keveslem a mennyiséget így is. Olyan hatalmas a magyar slágertermés, hogy bővebben lehetne szemezgetni belőle. Ilyenkor mindig a görög példa jut az eszembe, ugyanis az ottani rádiókban szinte csak hazai zenét játszanak, amerikai és más nemzetközi slágereket szinte alig. Ez lehetne követendő példa egy magyar közszolgálati rádiónak! Aki hallja, adja át, próbáljátok ki a Petőfit, (talán) nem fogjátok megbánni!