Tegnap szakítva a hagyományokkal, testületileg moziban voltunk a családdal. Kedvenc 'zöldöklű öldöklő'-nket néztük meg, mert már mindenki nagyon várta azt, hogy mivel tudják továbbvinni az előző két részben bevezetett és elvarratlan szálakat. Olvasva az Index filmkritikáit a műről, és vegyes érzelmekkel vágtam bele a filmbe, bár az olvasott jegyzetről Woody Allen (?) szavai jutnak eszembe. Ő azt mondta egy barátjáról: - "Sosem kellett csalódnom benne! Mindig átvert!" - valahogy én is így vagyok ezekkel a kritikákkal. Ha ők azt írják valamiről, hogy lapos és unalmas, akkor biztos, hogy jól fogok szórakozni. Nem tudom mi lehet az oka, talán az eltérő kultúrkör, vagy a neveltetés, de ezek szerint vagy én valósítom meg a sekélyes közízlést, vagy az író, de ez legalább egy fix pont, egy viszonyítási alap az életemben. Archimedesznek is erre a pontra lett volna szüksége, hogy kimozdíthassa a világot a helyéből, nekem ez már megvan, csak olvasni kell hozzá egy kicsit...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése