Vezetni jó

Vezetni márpedig jó. Bár világ életemben született beosztott voltam, és azt szerettem, ha megmondták mi a dolgom és utána békén hagytak, vagy csapatban egyenrangú félként ötletelhettem, de egy dolog mégis kivétel számomra, ez a járművek vezetése. Lovon még sosem ültem, mert a ló egy kicsit több mint egyszerű közlekedési eszköz. Tudom, hogy sokan annak tartják, a régi korok gépjárműve ő, akivel 'A' pontból 'B' pontba  el lehetett jutni, de egy ló akkor is más. Valahogy sokkal jobban tisztelem őket annál, hogy ráüljek. Ez valahogy kimaradt az életemből és nem is vágyom rá. Inkább a géperejű eszközöket részesítem előnyben.  Sokaknak teljesen természetes, de engem mindig örömmel tölt el az a tény, hogy itt van másfél tonna ostoba vas, gumi, és műanyag, ami azt csinálja amit én akarok. Pont azt, nem kötözködik, nem szól bele, csak végrehajt. Kis puhatestűként egy hozzám képest hatalmas tömeget és erőt tartok kordában és ezen filozofálgatni is jó érzés . A lehetőségek és a vele járó felelősség súlya is megnyugtató. Bárcsak mindenki belegondolna ebbe egy kicsit, és élvezhetné a vezetést, akkor nem törődne a másik közúton történő legyilkolásával, az élmény kedvéért közlekedhetnének az emberek. Tudom, újra bilibe lóg a kezem...