Test és lélek

Test és lélek. Ez a téma időről időre az eszembe jut. Elméletileg e két dolog alkotna engem, és a remények szerint a kettőből csak egy tűnik el a süllyesztőben. A test az alantasabb, anyagi világot testesíti meg, minden, amit nem tartunk emelkedett, filozófiai dolognak az a test bűne. Ide tartoznak a 'testi' örömök, a bujálkodásra való gondolatok és úgy alapvetően az élvezetek. Pedig a test nem kisebb csoda mint a lélek. Ez előbbiről legalább tudható, hogy van, mert minden reggel ezt látom a tükörben. A lelkünket nem látjuk, csak feltételezzük, hogy van, mert kényelmes dolog azt hinni, hogy az összes negatív, elítélendő gondolatot egy másik entitás, egy póri, egy földhözragadt valami sugallja a mi tökéletes lelkünknek. Pedig a test maga a csoda. Tökéletes demokrácia, ahol mindenki teszi a maga dolgát hosszú éveken keresztül. Nem törekszik önállóságra, nem akar elszakadni, tökéletesen meg van elégedve a saját sorsával. Ezen kívül azt se hiszem, hogy külön vágyna mindenféle alantas örömre, csak arra, hogy megkapja a maga cukoradagját, elszállítsák tőle a salakanyagokat és végezhesse a napi munkáját. Egy kicsit én is erre vágyom, éljenek a testek!