Gokartozni márpedig jó. A tegnapi napon újra rá kellett jönnöm erre a hatalmas igazságra. Nagyon élvezem ezt a kis autót vezetni, csúszni a kanyarokban, forgolódni vele még úgy is, hogy egyedül vagyok a pályán. Egyelőre maga a vezetés élménye elnyomja a késztetést a versenyzésre. Úgy gondoltam, a fiam is elég nagy ehhez, és ő kedvvel jött velem kipróbálni. Nos, egyedül ez még nem megy neki, egy lassan háromnegyed kilenc éves gyerek, még képtelen egy ilyen autót vezetni, hiányzik a fizikai ereje és tapasztalata egy ilyen jármű uralásához. A tegnapi napon a gokartozásunk ezért kényszeresen rövidre sikeredett, egy pár kör után megsérült és ezért a futam feladására kényszerült. Nekem elszakadt a gázpedál visszahúzó rugóm, ezért én is kiállni kényszerültem. Az utód eléggé el volt kámpicsorodva, ezért a továbbiakat a Madarász utcai kórház sebészeti ügyeletén folytattuk, ahol a rajta gokartozás közben keletkezett felületi, de elég csúnya vágást stoppoltattuk össze. Az orvosok, két fiatal srác, maximálisan kedvesek voltak, élmény ilyen emberekkel találkozni. Ma reggelre már annyira felbátorodott a gyermek, hogy anyját kérdezte: Ugye legközelebb te is eljössz VELÜNK gokartozni?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése