A hétvégén hoztam egy döntést, hogy megválok valamitől, aki már egy ideje társam volt. Össze voltunk nőve, és ez nem csak képletesen volt így, hanem egészen gyakorlatiasan is. Szakállam a porba hullt, most éppen pucér vagyok, mint a babapopsi. Már egy napja, de még nem szoktam meg az érzést, amit ez jelent. Fázik az arcom, ahogy a reggeli szellő simogatja. A családom persze vadul követeli vissza a szakállat, ugyanúgy tiltakoznak, mint az ellen, amikor megnövesztettem. Azt hiszem a megszokás nagy úr..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése