Közeleg a Karácsony és egyre nagyobb teher mindenkinek a családban a megfelelő ajándék kiválasztása. Emlékeim szerint régebben ez sokkal egyszerűbb volt. Mi lehet ennek az oka? Lélekben ennyivel cizelláltabbak lettünk talán, vagy csak a korral együtt jár? Nem tudom. A gyermeki énem még mindig igényli azt az érzést, ami az ajándékok kicsomagolásával járt, illetve a megelőző feszült várakozást, amíg a csengő meg nem szólalt, és a családi kórus fel nem sorakozott a fa körül, hogy elénekeljük a 'Mennyből az angyal'-t. Ezután felgyúlnak a fények, és kezdődik az izgatott csomagolás. Manapság már családi megállapodás az, hogy a gyerekek kapnak csak ajándékot, a felnőttek úgyis megveszik maguknak azt, amit akarnak, és ez tulajdonképpen igaz is, de valahol mégiscsak hiányzik az a kis idő, amit ilyenkor a másikra költünk és az érzés, hogy lássuk, a másiknak tetszik az, amit választottunk. Mindenki a kényelem irányába mozdul a családban is. Lehet, hogy nem is olyan jó dolog felnőttnek lenni?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése