Emberkert

Mióta vidéki lettem, a pesti túrákat kirándulásként fogom fel. A tegnapi nap is erről szólt, ugyanis fogorvoshoz kellett mennem. Amíg a fővároshoz kötött több dolog is, észre sem vettem, hogy mennyi minden van állandó változásban, csak éppen nap mint nap mellette járunk és ezért fel sem tűnik. Házak tűnnek el és épülnek fel a semmiből. Kedvelt és kevéssé kedvelt üzletek tűnnek el a süllyesztőben, vagy nyílnak meg ismét. Mivel volt még időm a fognyűvés előtt, taktikai hibát követtem el és betértem a Mammutba. Mentségemre legyen szólva, hogy körmömre ég a karácsonyi bevásárlás, illetve kint meglehetősen hideg lett. Ugyan nyomaszt egy kicsit maga az áruház, mert nem szeretem a tömeget, és a több szintű tereket, illetve azt a borzasztó eladni akarást, de legalább fűtenek, és arra nem lehet panasz. Annyi furcsa, illetve számomra furcsa ember(?)példány fordul meg ott, hogy az intézmény kiérdemelte a szememben a Fővárosi Emberkert megnevezést. (Végül is az elefántok már ott vannak az ajtóban, ezzel igazolva is látszik a feltételezésem, csak hát a látogatók nem vadállatok. Illetve egy részük igen - ezúton kérek elnézést a tigrisektől és a leopárdoktól, ha hozzájuk hasonlítottam valami sértőt.) Szóval érdekes lények járnak manapság áruházakba. Bementem egy műszaki  cikkeket forgalmazó boltba, (és rövid úton ki is jöttem.)  volt ott egy  hímlény a családjával, egy lánylénnyel és egy gyereklénnyel. A gyereklény kevésbé tehet az egészről, bár egy ilyen szülő mellett megalapozva látom a karrierjét. Az anyalénynek szemmel láthatólag tetszett az, ahogy a férjlény épp egy, a bemutató tévéken rúdtáncoló hölgyhöz fűzött eléggé obszcén megjegyzéseket, az áruházban előforduló több száz egyéb lény füle hallatára. Hmm. Azután könyvesboltba mentem. Legalább az volt ott, és meglepő, hogy hány ember igényli a kultúrát, legalábbis ilyenkor. Üdítő színfolt volt ez, a pár emelettel lejjebb található őserdő után. Hiába, még mindig a könyv a legjobb ajándék.