Minden diktatúrában, így a házasságomban is, érik az embert apróbb örömök, amik ugyan nem kapcsolódnak magához az intézményhez, de jólesően, kellemesen melengetik az ember szívét.. Időnként meg szoktam nézni, hogy milyen lenyomatot hagyok a világhálón, egyúttal az örökkévalóságban, és megdöbbentem, mert egy játékokkal foglalkozó oldal nyilvántartja a játékfejlesztőket, és ott van egy külön nekem szentelt oldal is, emlékeztetve arra, hogy egy pár SEGA játék fejlesztésében én is tevékenyen részt vettem. Jó érzés ezt így látni, hogy teljesen ismeretlenül (nem beszéltünk össze, és nem a magam fényezése miatt) egy mauzóleumot állítottak és én ennek a tagja lehetek, olyan miatt, ami egykor az életem része volt, mára már a múlt ködébe veszett. Az ilyesmi mindig nosztalgikus emlékeket ébreszt bennem. Jó idők voltak azok, noha csúf véget értek.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése