Motorozás

Álmomban újra motoroztam, és jó volt. Egy kismotorral rohangáltam Gödön, olyan helyeken, a kertek alatt, ami a valóságban nincsen ott, illetve valahol máshol van talán. Földút volt, keskeny fűsávval a közepén, elszórtan házakkal és mindent beborító zöld növényzettel, amely mint egy alagút fala borult az út fölé, és épp ettől olyan megnyugtató és olyan jó érzés volt ott robogni. Valahogy úgy gondolom, hogy ez lehet az egyik titkos vágyam, noha a családunknak biztosan nincsen jó kapcsolata a motorokkal, sosem voltunk egy (segéd)motorizált család, ráadásul az öcsém is motorbalesetben halt meg 29 évesen. Szóval még ómennek se jó. Azzal együtt valami titokzatosan vonz ehhez, hasonló módon, mint a repüléshez. Talán a sors akarja így? Bár nekem mindig gondom volt magával a sorsszerűséggel, nem igazán hiszek benne, de ilyenkor jó rá hivatkozni. Magában a sorsban hinni kicsit olyan, mintha a személyes felelősségünket akarnánk áthárítani másra, egy tőlünk független hatalomra, és ettől megkönnyebbülhet a lelkünk. Például - 'Na nézzed meg öreg majom, már megint leöntöttem magam kávéval, miattad!' Szóval szerintem ez nem igaz, de ha valaki ettől érzi jobban magát, lelke rajta.. Viszont én csak megpróbálom egyszer azt a motorozást..