Ócskapiaci barát vagy ócska piaci barát? Az hiszem inkább az utóbbi. A hétvégén egy ismert magyarországi virtuális ócskapiacon barangoltam és rábukkantam egy bigyóra, ami nosztalgikus emlékeket ébresztett bennem. Az akkori jó(?)barátomnak volt egy ilyenje, és nekem akkor is tetszett, gondoltam milyen remek alkalom lenne nekem is szerezni egy olyat. Teljesen ártatlanul kérdeztem egyet az eladótól, mire a sors különös fintorából kiderült, hogy az eladó éppen az az én szívbőli(????) jóbarátom, (A fene gondolta volna, hogy ebből az izéből egy darab van Magyarországon) akiről már megemlékeztem itt egy régebbi bejegyzésemben. Ő kérdezett rá, hogy nem ismerjük-e egymást, utalva a régi szép időkre. Nos valóban voltak olyanok, de így utólag a vele kapcsolatos dolgokat már nem tudom egyértelműen pozitív eseményeknek felfogni. Ő igazából egy érdekember, és gondolom akkor az volt az érdeke, hogy velem elhitesse, hogy mi valóban barátok vagyunk. Az akkori jó emlékeket mostanság már nem igazán kötném hozzá. Szóval, először próbáltam úgy tenni, mintha nem ismernénk egymást. A választott nickemből rohangál az országban több tucat (Viszont a többi hamisítvány, én vagyok az igazi. :-) ), szóval ez nem egy nehéz dolog. Erre ő egy olyat válaszolt, hogy 'Sebaj'. Alapvetően ártatlan válasz volt, de ettől az agyam ledobta a szíjat és előtört belőlem az állat. Szó szót követett, és végül az egésznek a konklúziója az lett, hogy ne személyeskedjek vele nyilvános fórumon vélt vagy valós sérelmek miatt, illetve, ha valami bajom van, akkor keressem ÉN őt fel az ismert címei egyikén. (Ami mondjuk egyfelől jogos is lehetne, ha nem töröltem volna ki mindenféle elérhetőségét és próbáltam volna az életemből is eltávolítani, de a 32 év ismeretség a mai napig, több tucat közös fénykép és egyéb akkor jónak hitt emlék az egy kicsit sok.) Úgy gondolom, hogy a történtek után, mármint ahogy a közös munkahelyünkön sorozatosan kitolt velem a hátam mögött, miközben előlrefelé igyekezett barátként feltüntetni magát, és végül is a kirúgatásomhoz is aktívan hozzájárult (Ez persze utólag jó dolog volt, de ez nem az ő érdeme.) nem nekem kellene tiszta vizet öntenem a pohárba, hanem neki. Ha ezt ő nem tudja felfogni, (vagy nem akarja) akkor valójában kár további szavakat pazarolni erre, ez egy halott ügy. Miért nem a kellemes emlékek kerülnek újra elő az emberekből? Remélem azért a jövőben ócskapiacon nem csak 'ócska' dolgokat fogok találni..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése