Baleset

A tegnapi nap nem volt egy fényes nap. Szabadságon voltam, ezért csak késve tudtam meg a hírt, hogy egy kollégánk balesetet szenvedett és meghalt. Ismertem őt, és kedveltem. A polgári telephelyünk informatikusa volt, de nem állt meg a törzsfejlődés ama szintjén mint én, hanem továbbfejlődött, képességei és érdemei szerint. Ha ilyesmiről olvas az ember az újságokban, talán egy kicsit elgondolkodik rajta, de nem érez különösebb szánalmat senki iránt, ez is csak egy hír a nagyvilágból, egy esemény, ami nap mint nap megtörténik. Egy 29 éves ember nem megy többet haza. Az ember azt gondolja, hogy ilyesmi mindig csak mással történhet meg, ez a tipikus, másvalaki problémája. Azután, ha az ember a saját családjában is tapasztalja, hogy mi sem vagyunk védettek, mi is csak egy ugyanolyan család vagyunk, és velünk is történhetnek hasonló dolgok, hogy azután mi is rövid hírek lehessünk az egyik napilap rendőrségi hírek rovatában, akkor kezdjük talán egy kicsit átérezni ezt a 'másvalaki problémáját'. Főleg, ha olyan embert veszítünk el az ismerőseink közül, akit szerettünk és tiszteltünk. Mélyen lesújt és megrendít a hír, hogy Nándi nem megy többet haza és soha többet nem fogjuk egymást látni. Nyugodjál békében!