Névnapok

Amikor idejöttem ehhez a céghez, szokás volt az, hogy a kollégák egymást köszöntsék névnapjuk és egyéb ünnepek alkalmával. Ezt egy jó szokásnak tartottam ebben a mai, rohanó világban, és lelkesen igyekeztem csatlakozni is hozzá. Azután teltek múltak az évek és azon vettem magam észre, hogy szinte csak nekem lett fontos ez az egész, a többiek inkább teherként élték meg ezt, még akkor is, ha a lényegi, szervezési, bevásárlási része nem rájuk hárult. Mi történt az emberekkel? Mi lelte azokat a kollégákat, jóbarátokat, akik azelőtt gondoltak egymásra? Mostanság mindenki csak magára gondol, a legkisebb kezdeményezés is saját hamvába roskad össze rövid idő alatt. Eddig fontos volt, és most nem lényegesek azok az emberek nekünk, akikkel életünk egy jelentős részét minimum összezárva, de jobb esetben együtt dolgozva (és együtt dolgozva) töltjük? Vannak akik személyes zaklatásként értelmezik a kezdeményezést is, úgyhogy én le is tettem róla. A magam részéről igyekszem a nekem fontos emberekről megemlékezni, de igazából csak a magam megnyugtatása végett, illetve, hogy talán megtudhassák, hogy fontosak nekem, kellemes részei az életemnek. A többi meg nem számít..