Fantáziafejlesztés

Ezen a héten a sajnálatos események miatt még nem esett szó a nők viselt dolgairól. Illetve bizonyos nő viselt dolgairól van szó, de hát nekem az a bizonyos nő a nő, az ő tettein keresztül tudom csak megítélni a nőket, mint biológiai lényeket. Az egész onnan indul ki, hogy a napi fárasztó robot és a családi kötelezettségek után (utód beáztatva, kimosva és lefektetve) az ember leül a tévé elé, hogy napi információadagját magához vegye. Élete párja ekkor még mást csinál, szemmel láthatólag nem érdekli az éppen futó műsor egészen addig, míg a műsor el nem éri a katartikus pontját, illetve majdnem eléri. A nők veleszületett, tökéletes érzéke biztosítja azt, hogy megérezzék a pillanat közelségét, és olyankor követeljék azt, hogy sürgősen kapcsoljunk át egy másik csatornára, ahol épp egy futó film közepét nézhetjük meg, mert ugyanis - te mindig olyan filmeket nézel, az engem nem érdekel, nem nézhetnénk olyanokat, ami nekem is tetszik? - (Az utóbbi időben inkább ismeret terjesztő filmeket nézek a Nat.Geo-n, a Discovery-n és történelmi filmeket a Spektrumon. Hát igen, a történelem többnyire nem arról szól, hogy apró fehér nyuszikák közösen tanakodnak a mezőn, hogy ma mit is csináljanak, mancsfeltartással szavaznak, majd testületileg virágot mennek szedni az anyukájuknak.) Ezért most már egy idő óta rendszeresen lemaradok az engem érdeklő filmek végéről. Tele van az agyam filmek 96 százalékával, és sosem tudom, hogy mi a vége. (Itt kevésbé gyakorlott férfi mondhatná, hogy át kell menni egy másik tv-hez, de ez rossz megoldás. Életem párja igényli a társaságomat és ragaszkodik, hogy közösen nézzük az általa kiválasztott filmet. Az is hibás feltételezés, hogy meghatja az érv, hogy engem érdekel a film, amit néztem, és szeretném megnézni az utolsó negyedórát is belőle, ha eddig másfél órán keresztül néztem. Ebből látszik a tapasztalatlanság hiánya. Hiába, az amatőrök mindig lebuknak.) Azért vannak a rosszak jó oldalai is, így fejlődik a fantáziám, hogy kitalálhatom a nekem tetsző véget bármelyik látott filmhez...