Temetés

Temetésre nem szórakozásból jár az ember. Eltekintve azoktól az esetektől, amikor valami rosszakarót sikerült túlélni, az emberek rosszul érzik magukat egy ilyen helyen. Persze, ha úgy vesszük, akkor ez egy vegyes érzés - tudjuk ugyan, hogy ránk is ez vár, hisz aki megszületett meg is hal, ugyanakkor azt is tudjuk, hogy lehetnénk mi is kiterítve, de nem mi vagyunk azok, akikért a koszorúkat hozták - és ez valahol jó. Tudom, nem sok beleszólásom lesz a dologba, de rosszul érezném magam, ha annyira személytelenül történne a szertartás, amennyire a mai napon lehetőségem volt ezt megtapasztalni. Minden a nagyüzemről szólt, az alkalmazottak tették a dolgukat, mint egy olajozott gépezet, a búcsúztatót olvasó nő hanghordozásától kinyílt a zsebemben a bicska. Olyan egyhangú, fásult unalommal mondta, hogy azt hittem el fog aludni, noha a gondolatok, amiket mondott, megfontolandók voltak. Azt hiszem - szerényen - megelégednék egy olyan Bakancslistás megoldással - bőven..