Hibázni szükséges, de rossz..

Hibázni nagyon egyszerű. Aki ugyanis dolgozik, az többnyire előbb vagy utóbb hibázik is. Olyan nincs, hogy valaki dolgozik, de nem hibázik. Illetve biztosan vannak akik ezt állítják magukról, de szerintem füllentenek valamiben. Vagy a hibákban vagy a munkában. Elképzelhetetlen, hogy egy nagyobb feladatban, amit az ember maga tervez- és valósít is meg, ne csússzanak be gikszerek. Annál inkább, minél bonyolultabb a megoldandó probléma. Persze az ember igyekszik a számukat teszteléssel minimálisra csökkenteni, de azért összejöhet így is olyasmi, amire sosem gondoltam volna. Például az, ha két rendszer külön külön letesztelve gyönyörűen és hiba nélkül működik, de együtt futtatva őket, az egyik kirúgja a sámlit a másik alól. A fene gondolta volna, hogy együtt nem mennek? Persze igyekszik az ember és ilyenkor mondható az, hogy nyilván a tesztelés volt a hibás, hiszen nem terjedt ki minden esetre, de produktív környezetben az elvárás az, hogy a dolgoknak mihamarabb működniük kell, nem érünk rá olyasmivel húzni az időt, ami feleslegesnek tűnhet, hisz minden rendben volt eddig. De ha megtörtént a baj, a balhét el kell vinnie valakinek és ez jelen esetben azt hiszem egyértelmű. Persze, ha a dolog jól működik, az természetes, dicséret sosem jár semmiért - hisz az ember azért dolgozik - csak a leszúrás. De az mindig.