Telefon

A gondolatok fonalát az az egyszerű tény indította el, hogy tegnap bent hagytam a munkahelyemen a telefonomat. Általában önkéntelen mozdulat az, hogy az oldalamon függő tartóhoz nyúlok és ellenőrzöm, hogy érzem-e a készülék határozott formáját, de ezúttal ez elmaradt és már olyan távolságban jutott csak eszembe a dolog, ahonnan visszafordulni körülményes lett volna. Természetesen megállt bennem az ütő - mint első reakció. Mi lesz most velem, ha hirtelen történik valami, ha marsi invázió kezdődik, ha pontyok ejtenek túszul az áruházi halaspultnál, kinek és hogyan telefonáljak így, hogy hozzák el a váltságdíjnak szánt több zsák kukoricát? Aztán eszembe jutott az, hogy egész jól felnőttem úgy, hogy hírből sem ismertem a telefont, nem hogy a mobilt, de a vezetékest sem. Nálunk az utcában sem volt senkinek és érzésem szerint teljes életet éltem enélkül is, sőt vígan kirándultam akár Aggtelekre is anélkül, hogy a kommunikáció hiányának az árnya fenyegetően tornyosult volna fölém. Úgyhogy megnyugodva, boldog gondolatokkal megtelve hagytam is a fenébe az egészet. A telefon itt várt rám reggel az asztalon. Neki is jár egy kis szabadság néha. Remélem jól elfoglalta magát nélkülem is..