Osztálytalálkozó

A húszéves osztálytalálkozó után hagyománnyá vált az, hogy minden évben találkozik az a pár ember, akit érdekel a másik sorsa. Egyszer egy évben összejövünk, röhögcsélünk egy kicsit, és próbálunk úgy tenni, mintha még mindig az iskolapadot koptatnánk közösen. Ez arra a kis időre többnyire sikerülni is szokott. Sajnos nem gondolja mindig mindenki így ezt a dolgot, az osztályunk kétharmada nem jelenik meg az alkalmon, sőt egy rész nem is reagál. Azt hittem sokáig, hogy a közösségünk jó volt és összetartó, hiszem a gumipókos tanárijesztő balhét is közösen vittük el, de úgy látszik megváltoztunk. Sokan figyelemre sem méltatják a hozzájuk írt levelet, persze olyanok is vannak akik nem érnek rá - ez a kifogás érthető, de olyan is akad, aki biztosra mondja, de végül mégsem jön el. Azt hiszem eddig jobbára csalódásként éltem azt meg, hogy ekkora a közöny - úgy gondoltam, hogy ami nekem fontos, az talán másnak is az, de ez korántsem igaz. Elvárásaim voltak független emberek felé - ezekből persze van ami kultúrembertől joggal lenne elvárható (Az, hogy válaszoljon egy neki írott levélre) és van olyan is ami viszont nem. Azt hiszem az elmúlt idők tapasztalataiból okolva a jövőben beszüntetem az osztálytalálkozók szervezését. Nem hívok többé olyan embereket akik bár számomra fontosak, de az érzés nem kölcsönös. A jövőben csak baráti találkozókat szervezek inkább, ahová azok jönnek majd remélhetőleg el, akikben e találkozási vágy egyaránt megvan. Szóval, jövőre újra megpróbáljuk!