Zaklatottan

Fel vagyok zaklatva. Ma igazából nem is erről akartam írni, de kizökkentem a kerékvágásomból - ha népiesen akarnám magam kifejezni, kivagyok a vinkliből. Azt hittem, ha valamit meg lehet oldani egyszerűen, akkor azt jó, ha egyszerűen oldjuk meg. Ez alapvetően így is van, de egy nőnek ez sosem eléggé jó, mert minek egyszerűen megoldani valamit akkor, ha azt tetszőlegesen el is lehet bonyolítani? Így azt a kérdést, hogy hozzuk haza a gyerekeket a nagynénémtől és valahogy a kölköm biciklijét is - ahelyett, hogy a gyerekért elmegyek bicajjal és együtt hazajövünk, míg a másik gyerek hazamegy a nejjel és a csomagokkal - szóval ebből az lett, hogy elmegyek a gyerekért, hazajövünk bicajjal mindkét kölökkel, majd az egyiket Vácon kitesszük és hazajövünk, majd a biciklitartót feltesszük az én kocsimra, visszamegyünk a másik gyerekhez, felvesszük a biciklit és visszavisszük a nagynénémhez, majd hazajövünk - lett. Igaz, hogy az első változathoz a nej és az autója is elegendő, noch da zu, a nagynéném is haza tudja vinni az unokaöcsémet tök egyszerűen, és akkor csak a csomagokért kell elmenni az ő autójával, ehelyett mindenképpen az én kocsim kell, mert a kerékpártartó csak arra fér fel, és egyeztetés az unokaöccs családjával, hogy otthon legyenek, amikor megyünk vissza az ott hagyott bicajért, ami amúgy a nagynénémé. Persze mindezt úgy, hogy már minden meg van beszélve mindenkivel - csak éppen én nem tudok róla. Tényleg milyen egyszerű is az élet, főleg ha nők vannak a láthatáron!