A büfénk tipikus állatorvosi ló. Ahogy a paripa szenved mindenféle betegségtől, de kimúlni éppen ezért nem tud, bár húzza belét - vegetál. Ahogy a kantinos is állandóan panaszkodik azon, hogy kevés a pénz, nincsen forgalom, de valahogy mégis megél, sőt látszólag olyan megmagyarázhatatlan dolgokat tesz, amik a forgalom csökkentésére irányulnak. Például az, hogy nem tart árút. Meglepő, de a konzervatív vélekedés az a boltokról, hogy árukat árulnak bennük. A vélekedés meglehetősen idejétmúlt, mert itt gyakran üresek a polcok. Kívánatos cikket például addig nem rendelnek, amíg a nem kívánatos el nem fogy. Persze gondolhatná az ember, hogy következő alkalommal csak azt veszik, amit vittek az emberek - de nem. Itt nem az történik. Teljesen független egymástól a kereslet és a kínálat. A keresletet az emberek egyéni ízlése, a kínálatot a vezető ízlése határozza meg - pont úgy, ahogy számos más kisboltban is. Ha a boltos nem szereti a halat, akkor a boltban nincsen hal. A minap érdekes felfedezést tettem reggel, amikor belejtettem a büfébe megvenni a reggeli péksüteményemet. Eddig a sós pékárúkat tartalmazó kübli tele volt minden finomsággal, most azonban egy árva sajtos kifli volt csak a kínálat. Kérdeztem is, hogy mi ez a hirtelen változás? - Sokan szabadságon vannak, ezért nem rendelnek annyifélét. Ez eleddig akár rendben is volna. Kérdem én - Hát, perec volt, csak már megvették? Erre a válasz - Ááá, nem, azt lemondtuk, mert csak te vetted! - Mondom én: - De én vettem volna! - Az eszem áll meg! Van egy cikk, amit vesznek, de nem rendelem, mert csak egyvalaki veszi. Akkor nem az lenne a normális, hogy veszek belőle napi egyet? Ezek szerint itt mindenki hülye rajtam kívül, csak én vagyok villamos?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése