A labda pattogós dolog. Na nem annyira mint egy induló épp valamelyik szeretett vezérünk államilag szervezett születésnapján, hanem csak éppen annyira, hogy a kerítés magasságát vigye, azaz a szomszédban köthessen ki. Gyerekként megéltem, hogy mekkora stresszt is okoz a szomszédba került játékszer. Ki menjen érte? Nyilván az, aki átrúgta vagy az, akit erre a feladatra kisorsoltak. A szomszédba be kell csöngetni és ártatlan arccal vissza kell kérni a játékot. Mint tudjuk, a szomszédok gyerekeket esznek. Vagy labdákat. Esetleg mindkettőt - szóval veszélyes feladat, csak kifejezetten bátraknak való, ezért nagyjából úgy szokták fogadni a dolgot mint a vértanúk az ítélethirdetést. Ki áldozza fel magát a jóért? Fogas kérdés. Mindez úgy jutott most eszembe, hogy két napja pihen egy labda a gyepünkön. Szép kis gumijószág, talán a Verdák c. rajzfilm mintájával díszítve. Fogalmam sincs honnan jöhetett, három potenciális helyről is beeshetett, így nem tudtam egyszerűen visszadobni, meg kell várnom, hogy valaki szóljon. Szégyenszemre csak nem csöngethetek be mindenhová, hogy nem rúgtak véletlenül át hozzánk egy labdát? Meg kell várnom, míg valaki jelentkezik. Mit csinálnak közben a kölkök? Valószínű, hogy most vannak túl a sorsolás háromezerötszáztizennyolcadik fordulóján..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése