Zöld nap

Tegnap zöld napot tartottam. Nem a természetvédelem ütött rést a családi bástyán, sem pedig védett és kihalásra ítélt állatok lepték el a kertet fajtamentés céljából, hanem zöldeket főztem. Leletmenekítési célból a hűtőben található borzalmas spárgát (Szeretem a spárgát, furcsa, nosztalgikus élményeim vannak vele és az anyai nagyanyámmal kapcsolatban. Szóval ezért is vettem zöldet, mert a fehér fás szokott lenni, és nyúzni kell, de akkor alig marad belőle valami ehető, de ez a zöldspárga túlment mindenféle határon. Nem is spárga volt, hanem kötél és az is acélsodronyból!) spárgalevessé próbáltam meg átalakítani. Húslevesben puhára főztem (azt hittem) majd botmixerrel összedaráltam (volna) de nem akartam tönkre tenni a mixert, így próbáltam módjával csinálni csak. Ráadásul sóskát is készíteni akartam, az meg tele volt apró szálakkal - az utóbbi időben csak ilyen mirelitet kaptam, ami tele volt a sóska erős szálaival, olyan volt mintha macskabajusz lenne az ételben. Szóval ki kellett filéznem a sóskát is, mindkettő zöldséget át kellett passzírozni, közben a gyerek nyaggatott a rollerével, a cuccok a gázon fröcsköltek, minden, még a szentkép a falon is zöld trutyiban ázott. A levest próbáltam keményítővel besűríteni, de a roller miatt felforrt és az nem jó ómen, így a végén be kellett rántanom. A rántásos edénnyel megégettem magam, a zöld trutyi mindenhonnan lógott, a pólóm és a nadrágom is olyan volt, mintha azokat használtam volna zsepi helyett. El is ment a kedvem az egésztől, pont mire készen lettem..