Normál esetben mindenkinek szüksége van célokra. Ezek mutatják a helyes irányt, tájékozódási pontokként jelölik ki az utat, a megvalósítandó feladat végét. Most azonban egészen másképp kezdem látni a célokat, mint eszközöket. Ezek azok a pontok, amiket soha el nem érhetek és a kitűzésük is csak arra jó, hogy fel tudjam becsülni a távolságot ami az elérésükig még hátra van, illetve azt az utat amit azzal veszítettem el, hogy soha nem jutottam oda, ahova szerettem volna. Ez pech..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése