A nej szóvá tette, hogy mindenütt fűszálakat potyogtatok el magam után a lakásban. Persze, az egyetlen logikus magyarázatot - miszerint én egy természetisten vagyok, valahogy úgy mint a nagy Pán, mint tudománytalant elvetette, pedig mondtam neki, hogy isteni mivoltomban kezdhetne akár imádni és áldozatokat bemutatni nekem. Ez nem tetszett neki, de szerintem egyszerűen csak irigy. Azzal magyarázta a dolgot, hogy mezítláb locsolom a kertet és innen valók a fűszálak. Ehh! Ilyenek ezek a nők. Ahelyett, hogy örülnének az isteni mivoltomnak, folyton a kibúvót keresik. Megáll az ember esze..
2012. június 21., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Egy nő sohasem tudja igazán értékelni egy férfiú valós értékét, zsenialitását. Ez a mi nagy terhünk, amit cipelnünk kell az élet göröngyös útján :)
Megjegyzés küldése