Egy tál süti kívánatos dolog lehet. Persze mindannak, aki szereti az édességeket. Aki nem, az képzeljen el valamit, amit úgy szeret, ahogy én a süteményt - igaz, ehhez ismernie kellene engem, de valószínűtlen, hogy az ilyen képességeknek birtokába lehessen, hisz épp erről próbálok most írni. Szóval mindenki (az előbb tárgyalt kivételektől eltekintve) szereti a sütit, és ezért bizonyos áldozatra is hajlandó. A legtöbben elveszik az édességet, ha megkínálják őket vele - főleg ha ez a csemege szimbolikus és jelen helyzetben a másik ember megismerésének hajlandóságát jelenti. Bevallom kényelmes dolog az embernek válogatni az elé dugott sok tálca közül - azt hiszem ez is az oka annak, hogy az én sütimre senki sem kíváncsi. Az, hogy bármennyire is jó, de be van zárva egy ajtó mögé és még a kulcsot is meg kell keresni hozzá, elérhetetlenné teszi. Nem mintha ez én bánnám - de tulajdonképpen azért bánom is. De mivel az emberek ilyenek, én meg másmilyen vagyok, azt hiszem megint így jártam..
2012. február 13., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Hm... még majd rádszárad...
Megjegyzés küldése