Sütike

Gyengém az édesség. Nincs is jobb egy kis kalóriabombánál így közvetlenül étkezés után. Régebben, még nyírfa koromban, annyit ehettem, amennyi belém fért, nem rontottam vele a versenysúlyomat, úgy néztem ki mint egy agár. Most annyi változott, hogy most is annyit ehetek amennyi csak belém fér, viszont minden egyes gramm meg is fog látszani ezután. Ha az állati hasonlatoknál tartunk, az agárból öreg keresztes pókká alakultam át. A büfénkben könnyű fogyókúrát tartani, ugyanis semmi sincs, ami bűnre csábíthatna. Fél országomat egy oroszkrém tortáért! Szerencse, hogy nem vagyok király..

Nekem még..

Nekem még a szar is ízetlen! - mondhatná a műértő közönség, ha arról vekengek, hogy a büfében a másnapos kenyér már ingyen van, hiszen az másnapos. Főleg az után érthetetlen dolog ez, hogy vettem egy epres joghurtos szeletnek nevezett terméket, ami a képen jól mutatott - mármint az üveglap mögül hívogatóan és csábosan árulta ízletesnek tűnő testét, de mire kikerült a hűvösből, kiélt lotyóhoz vált hasonlatossá. Öreg volt és íztelen, elgondolkodtató, hogy egy radiokarbon kormeghatározást épp, hogy megért volna a korának a kiderítése, lehet, hogy a dínók tapodhatták játékosan azt az epret, amiből ez a cukrászati merénylet elkészült. Bezzeg ezért mivel ennél mindegy, hogy mikor készült, szemrebbenés nélkül elkérnek 280 forintot, hiába olyan kemény, hogy megkarcolja az üveget. Furcsa és egyúttal szánalmas világban élünk..

Egy tál süti

Egy tál süti kívánatos dolog lehet. Persze mindannak, aki szereti az édességeket. Aki nem, az képzeljen el valamit, amit úgy szeret, ahogy én a süteményt - igaz, ehhez ismernie kellene engem, de valószínűtlen, hogy az ilyen képességeknek birtokába lehessen, hisz épp erről próbálok most írni. Szóval mindenki (az előbb tárgyalt kivételektől eltekintve) szereti a sütit, és ezért bizonyos áldozatra is hajlandó. A legtöbben elveszik az édességet, ha megkínálják őket vele - főleg ha ez a csemege szimbolikus és jelen helyzetben a másik ember megismerésének hajlandóságát jelenti. Bevallom kényelmes dolog az embernek válogatni az elé dugott sok tálca közül - azt hiszem ez is az oka annak, hogy az én sütimre senki sem kíváncsi. Az, hogy bármennyire is jó, de be van zárva egy ajtó mögé és még a kulcsot is meg kell keresni hozzá, elérhetetlenné teszi. Nem mintha ez én bánnám - de tulajdonképpen azért bánom is. De mivel az emberek ilyenek, én meg másmilyen vagyok, azt hiszem megint így jártam..