A tegnapi napon családilag torkoskodtunk. A közelünkben lévő Szent Hubertus étteremre esett a választás, ami Göd egyik frekventált helyén, a Nemeskéri kúria területén található. Az épület a Nemeskéri család hagyatéka, pompás ősfás környezetben terül el, de mivel mi este érkeztünk, ebből szinte alig láttunk valamit. A bejáratot is kihívás volt megtalálni, elsőre majdnem a konyhába mentem be. Mentségemre legyen szólva, hogy az épületnek azon a részén, ahol a bejárat van, még nem jártam. A gyerekek nyári táboroztatására a park felőli részt használják. A helység hangulatos, már aki szereti a halott állatok testrészeivel gazdagon díszített falakat. Az asztalon jácint illatozott olyan erősen, hogy előbb arrébb, majd végül teljesen száműznöm kellett a növényt a közelemből. Az este kettős élményekkel gazdagított. Egy szereptévesztésben lévő pincérember és egy kedvesebb, alárendeltséget mutató duci hölgy volt a kiszolgáló személyzet. A pincér hol kimért és távolságtartó, hol bratyizós és huncutan cinkos volt, apámat még kedvesen meg is lapogatta. Nos, egy pincértől nem ezt várnám el. Mivel vadászétterem a hely, így több vadételt vártam, az étlapon négy árva fogás szerepelt a vadételként, meglehetősen felülárazott kategóriában. Az adag ízletes volt, de meglehetősen kevéske. Úgy sem laktam igazán jól, hogy levest is ettem. Az ár annak fényében megfelelő volt, hogy torkos csütörtök lévén minden féláron került számlázásra, de ha teljes összeget fizettem volna, elégedetlen lennék. A hely így hétköznap meglehetősen jó helykihasználtsággal működött, ha ez az akciónak köszönhető csak, akkor el kellene gondolkodniuk az árképzésen.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése