"Azért találták fel, - emeljünk kalapot! -
Régi bölcs atyáink hajdan a névnapot:
Másképp a szeretet közülünk kihalna;
Másképp a halandó, nem lévén alkalma,
Sohasem óhajtná embertársa javát, -
És akkor az élet nem érne egy kovát."
Arany János
A névnappal kapcsolatban jutott eszembe pár gondolat. Idén ügyeltem arra, hogy ezen a napon magányomban lehessek. Azt hiszem ez egyfajta dili a részemről, de ha el tudom fogadni más ember rossz szokásait, akkor hadd fogadtassanak el az én hibáim is hasonlóképp. Nem szeretem az őszinteség hiányát, ha valaki azért köszönt fel valakit, mert éppen ott van, amikor azt más köszönti éppen. Akinek az eszébe jutok az megtalál, akinek meg nem, annak kár felhívni a figyelmét, így legalább kiderülhet a számomra is az igazság. Tulajdonképpen azt kell, hogy mondjam, a dolog működött. Sok ember keresett meg - ennek örültem, de volt akit vártam volna, de mégsem jött - ez a szomorúság. De ez nem veszi kedvemet attól, hogy én ne köszöntsem őket, hisz a számunkra fontos embereknek korántsem biztos az, hogy mi is fontosak vagyunk. Sőt, ezt egyre jobban úgy látom, szükségszerű, hogy ez így legyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése