Volt az a régi alapvicc, hogy a medve jár az erdőn egy listával. Találkozik a farkassal, kérdi az tőle, hogy mi van a kezében. Egy lista. - feleli a medve. Milyen lista? - kérdi a farkas. - Lista azokról, akiket meg kell hogy öljek, és te is rajta vagy! Szó szót követett, és a medve kivégezte az ordast. Találkozott ezután a rókával, aki hasonlóképp járt. Eztán találkozott a nyúllal. Ő is kérdezte: - Milyen lista van a kezedben, te medve? - Egy halállista, és te is rajta vagy! - feleli a bundás. - Nem lehetne lehúzni engem arról a listáról? - kérdi a nyúl. - Dehogynem - feleli a medve és egy laza mozdulattal kihúzza a nyúl nevét a papírról. Nekem is van egy ilyen listám. Azzal a különbséggel, hogy a lista üres volt és most nevek vannak rajta. Rá lehet kerülni, de csak akarni kell - és azt kell mondanom, sokan akarják is. Szóval, tettel, bárhogy. Viszont lehúzni valakit onnan - lehetetlen. Ebből is látszik, hogy nem vagyok medve.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
Azért ezt nmégsem gondoltam rólad, sparhelt, te olyan " csendes őrült" voltál a szememben, de mintha kezdenél kilépni a medredből...:)
Most nem tudom, hogy ez bók vagy kritika a részedről?
Kedves Sparhelt!
Nem kéne egy kedves informatikusnak törölhetetlen,s ráadásul egyre bővülő halállistákkal sétálgatni, még képzeleben sem. Ezt szerettem volna, úgy tűnik nem sok sikerrel megjegyzésként fűzni a blogodhoz. Sajnálom, hogy ennyi fejtörést okoztam, hiszen csak 2 és fél sor az egész iromány:) A nicket a macskámtól kölcsönöztem, ő is Mici.
A szakma itt mellékes, a halállista meg pusztán szimbólum vagy párhuzam egy állatos viccel. Az én macskám is Mici. :-) Kár, hogy csak ennyit tudhatok rólad..
Megjegyzés küldése