Számvetés

Ma a zuhany alatt eszembe jutott az életem. Azt hiszem úgy, hogy a számba is került az arcmosáshoz használt vízből és megállapítottam, hogy milyen édes - tehát valóban illik rá az édesvíz kifejezés. Ezzel kapcsolatban az is az eszembe villant, hogy tulajdonképpen szerencsés vagyok, mert ami vizet magamra folyatok reggelente, abból a világ egyes helyein egyben ennyit sosem szoktak látni - és ők is élnek valahogy. Alkalmasint akár boldogan is - bár nehéz elképzelni a létemet reggeli zuhanyozás nélkül. Sőt, ha továbbgondolom a dolgot, a jövőbeli életemet is elég nehéz. Egyetlen olyan programozó rendszergazdát sem ismerek, aki nyugdíjba ment. Nem azért, mert a programozók, akár a mosónők, korán halnak, de ez is benne lehet a pakliban. Szerencsére a családom tagjai elég hosszú ideig szoktak élni - de mi lesz, ha pont én leszek a kivétel? Tulajdonképpen a halál gondolata elég sokszor az eszembe jut, de valahogy még nem igazán vágyom rá. Szívesebben képzelem el magam élőként mint halottként - igaz, hogy utóbbiban jóval kevesebb a felelősség és elég nyugodt állapotnak tűnik. De ahogy végigtekintek magamon, látva az öregedés elsődleges jeleit és a mostanság előbukkanó új nyavalyáimat, néha kétségek gyötörnek. Vajon mit fog hozni a jövő? Ez a kérdés egész szakmákat tart el, és fog eltartani a jövőben is, miért pont én tudjak rá válaszolni magamnak?