Gyereket nevelni nehéz. nem is csoda, hogy sokan nem is vállalkoznak rá, ki úgy, hogy inkább autót vesz, feketén csillogót, ki úgy, hogy nevelje az utca, nőjön a farkasok között. Ez persze meg is látszik. Azt is mondják, hogy kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond -addig jó, míg a gyerek pici, mert addig csak egész kis problémákkal szembesülünk. Például spenótzöld lett a nappali egyik fala, és mit ad isten épp spenóttól. Ez akkor és ott súlyos gond lehet, de eltörpül attól, ami az embert később rágja amiatt, hogy a kölke ne kövesse el ugyanazokat a hibákat amiket ő annak idején megtett. Mostanság divat nálunk az, hogy rendszeresen átver. Megbeszélünk valamit és azután valahogy véletlenül másképp lesz. Az értelmes beszéd mindenféle lehetőségét már kimerítettem. Próbáltam úgy beszélni vele mint egy felelős viselkedésre képes főemlőssel szokás, de hiába. Büntetni nem lehet - valahogy immúnis rá. A legjobban szeretett dolgai megvonásáról is csak egy egyszerű vállrándítással vesz tudomást, sőt, az utóbbi esetben már ő javasolja. Nem tudom mit tegyek, hogy helyes mederbe kényszeríthessem a lényét. Sokszor úgy érzem, már csak a makarenkói módszer marad egyedül a számomra, azt pedig valahogy nem annyira szeretném..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
Ne úgy beszélj vele, a szülői dolgokból már tuti elege van, próbálj a barátja is lenni. Bízzon benned, ne csak úgy mintha szülő lennél. Szerintem. Amúgy mijaza makaróni módcer?
Te még nem hallottál a makarenkói pofonokról?
Ő bízik bennem, én nem bízhatok benne, hisz rendszeresen átver.
csak a tésztás makaróniról. azért ver át mert nem mondja meg az igazat. szal nem bízik benned.
Átver, nem hazudik. De gondolom majd jön az is.
hát ha a szülői rizsát nyomod neki állandóan akkor tutira.
Megjegyzés küldése