Szegénység

Előre leszögezném, hogy nem vagyok újságíró típus. Csak arról tudok írni amiről gondolatok jutnak az eszembe és ezek meg is ragadnak az agyamban. Az igazi bértollnok arról ismerszik meg, hogy tetszőlegesen feladott témáról, korlátlan méretben tud írni bármit. Legyen az a norvég kutyatenyésztés, vagy az afgán lázadók lelki válsága ramadán idején. Ezért kicsit kampányszerűnek éreztem a tegnapi felszólítást, hogy na akkor mindenki blogoljon a szegénységről, mert akkor majd jó lesz. Gondolom, hogy aki ide ír, annak fogalma sincs az igazi szegénységről, mint ahogy például nekem sem. Az átlagember nincstelennek érzi magát akkor, ha a vágyait nem tudja tárgyiasítani, mert éppen nem telik rá. Szegénynek lenni éppen ezért rossz dolog, és éppen ezért nem is olyan egyszerű meghatározni, hogy ki is az, aki igazán az.  A gazdagok többnyire sosem vallják be , hogy nekik van mit a tejbe aprítani, hisz mindig van olyan aki nála tehetősebb, és a bankszámlaegyenlegének növekedésével a vágyai is nőnek, tehát mindig ott lesz az, hogy nem kaphatja meg amit éppen szeretne, hisz korlátozva van. A felső tízezerről azt mondják, hogy olyanok, mint a női lábak. Nem bírálni kell őket, hanem bekerülni közéjük. Azt is láthatjuk, hogy a gazdagság csak a szegénység mellett érhető el, hiszen minden viszonylagos. Az, hogy mindenki egyformán legyen eleresztve, nem működik. Negyven év tapasztalata mondja ki azt, hogy ez lehetetlen. Ez egy szép, de soha meg nem valósuló idea - kommunizmusnak hívják. Ezért belátható, hogy a szegénységre szükség van, illetve ez a jelenlegi államforma velejárója. Csak arra kell vigyázni, hogy ne nőjön a leszakadó réteg. Woody Allen mondta, hogy a szegénység rossz dolog, legalábbis anyagi szempontból mindenképpen. Azt hiszem ebben nagy igazsága van..