Farkastörvény

A piac kegyetlen műfaj. Na de hogy lehet jól megélni a használtcikk börzék szervezéséből? Azt hiszem a mai napon rájöttem a dolog lényegére. Az emberek szeretik továbbadni a még használható dolgaikat több okból. Az első az, hogy én is sajnálom kidobni azt, ami másnak még jó lehet, és ha ezért pénz kapok az mindig jól jön, ugyanakkor használt, de jó állapotú dolgokat is szívesen vásárolok, hisz automatikusan nem lesz valami csak attól jó, mert új. Időnként a lakóhelyünkön tematikus használtcikk börzét hirdetnek (pl gyerekruha - ez jó, mert az anyukák tele illúzióval, könnyen rávehetők mindenre), amire egyre kevésbé éri meg eladóként elmenni. Ma rájöttem az igazi okra. A problémát az jelenti, hogy egyre több bálás ruha kereskedő megy ki az ilyen alkalmakra  és a nyomott áraival tönkreteszi a kiskereskedelmet. A vevők persze örülnek, mert olcsón jutnak  hozzá a ruhához. Az ötven vagy  száz forint darabonként  jó ár, de viszont mellette nem lehet  értékesíteni semmit . A bálás jól jár, hisz ilyen árak mellett is gyorsan visszajön  az egész bála ára és a többi már haszon, viszont a többi eladó, aki a gyereke féltve őrzött ruháját akarja eladni, hoppon marad. A szervező meg azért örül, mert a kereskedő jóval több helypénzt fizet, mint az egyszerű halandó. Tudom, ilyen a piac. De mégis miért bolondítanak oda egy csomó naiv embert, ha tudják, hogy úgysem fognak tudni eladni semmit? Hát azért, mert ez a legolcsóbb reklám a rendezvénynek. A pár szerencsétlen által fizetett pénz apróság a kereskedők hozzájárulásához képest, és itt igazából a reklámozó fizet helypénzt, ahelyett, hogy a szervezőnek kellene a zsebébe nyúlnia a reklámért. A sok szerencsétlen maga terjeszti a hírt az ismerősei körében, hogy jöjjenek, mert börze lesz, ahol majd mindenki a kereskedőtől vesz, mert az meg olcsó. Az emberek meg örülhetnek, hogy ha az asztalbérlet ára visszajön.  De valljuk be, ez ma a piac, és ezek a farkastörvények. A pénz beszél, a kutya ugat.