Úgy döntöttem, hogy sorozatot indítok, amiben bizonyos jelenségeket és embertípusokat veszek górcső alá, amik és akik valamely viselkedésükkel nem tetszenek nekem, visszatetszést váltanak ki belőlem. Ennek a reményteli sorozatnak az első része a motorosokról szól. Tehát - Mi a bajom a motorosokkal?
Jelenleg egyre népszerűbb közlekedési forma, és valljuk be a balesetek egy részének az elszenvedői is ők - a motorosok. Elöljáróban leszögezném - mielőtt olyan, egyes emberek számára vörös posztót jelentő 'sértéseket' leírnék, ami meggátolná a továbbolvasást, hogy nem a kétkerekű járművel van bajom, hanem mindig a rajta ülő emberrel. Nem magával a szerkezettel, mert az békésen áll a sarokba támasztva addig, amíg egy kedves humanoid el nem fordít rajta pár kapcsolót, bowdeneket húz meg, és enged el, olajat és fogaskerekeket hoz mozgásba. Nem haragszom a gépre - bár egy ilyen ölte meg az öcsémet - de ott is az ember hibázott, sajnos ő volt a felelős. Ennyi bevezető után álljon itt az, hogy mi a bajom velük! Ha röviden szeretném ezt megfogalmazni, akkor azt mondhatnám, hogy a közlekedési szabályok egy részének durva, másokat irritáló megsértése. Nem arról beszélek, amikor dugóban a két autó között előremegy, mert hisz megteheti, tegye. Hanem inkább arról, hogy ezt előjogána k tekinti, és követeli magának a jogot, ha nem kapja meg. Ha siet - minden körülményt figyelmen kívül hagyva teszi. Előz mindenhol, esőben, ködben, konvojt, teherautót egyaránt, záróvonalon keresztül. Halad a járdán, a forgalomtól elzárt részen, a lépcsőn, az aluljáróban. Azokat a szabályokat tartja csak be, amik előnyt biztosítanak neki. Mert megteheti ezt, még nem biztos, hogy meg is kellene tennie. Törekednünk kellene a nagyobb kölcsönösségre az utakon is. És ez úgy nem megy, hogy csak az egyik tartja be a regulákat..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése