Must és Mindörökké

A nyári holtszezon után beindulni látszik az újabb MÉM szezon. Mótól kaptam ezt a feladatot, ami, meg kell, hogy mondjam, nagy kihívást jelent a számomra. Próbálom hát pár keresetlen szóba önteni azt, hogy mit találhatnék szépet és jót, ebben az évszakban. Ez a negyedév a legtöbbünk számára valami új kezdetét jelenti. Új feladatok, új iskola, a munka szépségének első ízlelgetése, az első fizetés egy borítékban, esetleg egy bankszámlaegyenleg. Miközben mi újra felvesszük a nyári pihenő után a cselekvés fonalát, valaki épp a nagy pihenésére készül. Tavasztól egész eleddig nagyüzeme volt. Növekedett, gyarapodott, sokasodott, és ilyenkor visszahúzódik a csigaházába, hogy megérdemelt pihenőjét töltse. A virágok elhervadnak, száraz terméseket sodor az egyre hűlő téleleji szél, a növények ilyenkor veszik fel legszínesebb báli ruhájukat, hogy azután pucér testüket mutogassák, ha jön a hó és a fagy. A gyümölcsök is megértek már, szorgos öreg kezek leszedték, befőzték és kamrák poros polcaira sorjáztatták az édes lekvárt rejtő butéliákat. Nincs is m ás gyümölcs mostanság a birsnél és a naspolyánál ebben az évszakban. A szőlőről azért kár lenne megfeledkeznünk, jelentős közös hagyományaink vannak ezzel a bogyós növénnyel, és ez talán így is marad, míg világ a világ. Must és mindörökké!