Megismerni rossz dolog. Boldogok a lelki szegények, hisz övék a mennyeknek országa. A tudás bajjal jár, erre korai eleink a saját kárukból jöttek rá – ott volt az a roppant kínos almaügy azzal a kígyóval, de a középkor embere is jobban járt akkor ha nem érdeklődött, hanem elfogadta a készen kapott igét. Embereket is rossz megismerni. Ha számomra szimpatikusak, kötődni kezdek hozzájuk – érdekel a sorsuk, a viselt dolgaik, a gondolataik. Sajnos ez az érzés többnyire egyoldalú és míg a másik elintézi az egészet egy vállrándítással és a dolgára indul, nekem ott marad a helyén a betöltetlen űr és a fájó gondolatok. Nem élvezem ezt a dolgot, nagyon nincs ez így jól..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése