Koporsóból

Koporsóból koporsóba. Kedves Autóstársam! Tudom, nem olvasod el ezt az írást, mert remélem, hogy aki ezt amúgy teszi, felelősségteljesebben közlekedik az úton, mint ahogy te tetted a mai nap reggelén, amikor is lakott területen belül voltál kedves megelőzni, miközben én a megengedett sebességgel autóztam, és ezt te lassúnak találtad. A sebességkülönbségünk jelentős volt, a manőverben az sem zavart, hogy jöttek szemben - tudom, te profi vagy, a környezeti hatásoktól függetlenítheted magad. Egy apróságra azonban szeretném felhívni a figyelmed. Az igazi versenyzők nem kockáztatnak feleslegesen, és a lehető legjobb műszaki állapotban tartják azt az eszközt, amivel éppen hajtanak. Ebbe az is beletartozik, hogy a hideg éjszaka után, az ablakokra csapódott és a látást jelentősen akadályozó párát körben eltávolítják. Csak azért, hogy ne egy koporsóban kelljen vezetniük és hogy ezért az út végén ne kerüljenek oda. Szó se róla, nem téged féltelek, hisz te profi va gy, és a belső szerveiddel magad rendelkezel, sőt, a vesékre mindig nagy szükség van. Az enyémeket sajnálnám, és a többi ártatlan közlekedőét. Nekünk ugyanis még sokáig szükségünk van ezekre, békében szeretnénk használni őket, lehetőleg az élettartamuk végéig. Te  leszel szíves a vitás kérdéseid egy magányos betonfallal, lehetőleg a puszta közepén, megbeszélni, ahol nem járnak a népek. Mert mi, jámborabb népek, szeretünk békében közlekedni.