Mentő

Mentővel találkozni sosem jó érzés. Valaki bajban van, rendszerint nagy bajban. Az autó visítása lélekbe markoló, a legtöbb autóst is arra kényszeríti, hogy utat adjon a rászorulónak, csak a legmegátalkodottabbak élnek vissza a helyzeti előnyükkel, de ezek rendszerint kevesen vannak. Szerencsére. A legtöbb esetben bele sem gondolunk abba, hogy most valaki épp talán az életéért küzd valahol, ez a gond afféle másvalaki problémája, a mentő szirénájának elhalkulásával már el is tűnt a fejünkből a bántó gondolat. Ma azonban egy hangtalanul suhanó rohamkocsit láttam. A fények ugyanúgy villogtak rajta, de szirénázni nem volt oka, lévén egyenes, akadálymentes úton haladt. Az ember mást várt volna, hangot – fájdalmasat, magasat, jajdulót. De csend volt, csak a motor hangja szólt és halkult el a távolban, miközben ő sietett valaki felé, akinek nagyon rosszul indult a napja. Remélem, hogy időben érkezett..