Apró bigyók

Azzal kezdődött, hogy elromlott a gépemben a dvd olvasó. Ennek örömére lementem a boltba és vettem egyet. Mára ez teljesen természetessé vált, az ember csak elmegy a boltba és vesz egyet. Kérek tíz deka szalámit egy tejfölt, harminc deka trappistát, és mis is? Ja igen, egy dvd olvasó is lesz! Visszagondolva pár évvel ezelőtt ez még elképzelhetetlen lett volna, az akkori megközelíthetetlen, esetleg nem létező, de mindenképpen aranyárban mért technológia csak az igazán gazdagok számára, esetleg kutatási célra állt rendelkezésre, most meg boldog boldogtalan veheti és viheti. A halott egységet szétbontottam, és most darabokban az asztalomon pihen. Erről jutott eszembe, hogy egykori tanult szakmámat, ami az elektronikai műszerész, az idő hullámai ugyanúgy elmosták, mint az összes többi hasonló szakmát. Az áramköri lapok felületszereltek lettek - gyakorlatilag javíthatatlanok - de foglalkozni sem érdemes velük, hisz kilóra kaphatóak bárhol, szinte akár a csemegeüzletben is. Távoli országokban, szorgos kis kezek szerelik össze, nagy tömegben, olcsón, egy marék rizsért cserébe. Nem tudok már hozzányúlni sem, se technikám, se képességem, így szimpla veszélyes hulladék lesz az egykoron működő és csodált dologból, miközben a világ folyamatosan ezen az úton halad - fogyassz, dobd ki, és vegyél helyette másikat. Ne becsülj meg semmit, és ne javítsad, csak hajítsd ki, és vegyél jobbat. Nem biztos, hogy jól van ez így..