Veszekedés

Nem szeretek veszekedni. Alapvetően békés ember vagyok, akit még a nyúl is taszigál. Szeretek békében élni, nyugodtan, nem hiányzik a feszültség, a rohanó városi élet. Nem mondom, azért ki tudok jönni a sodromból, de ezt a helyzetet cseppet sem élvezem. Persze veszekedés és veszekedés között is van különbség. Más az, amikor ismeretlenekkel üvöltözik az ember és más, ha a családon belül emeli fel a hangját. Főleg ez utóbbinak van lélekromboló hatása számomra, de vannak olyan dolgok amik mellett az ember nem mehet el szó nélkül. A legtöbb estben nem éri meg a vita, de egyszer minden pohár betelik és akkor elpattan valami, ami aztán egy kiadós veszekedés magvává válik, és a körülmények zápora hatására hamar szárba szökken. Az ilyetén nőtt gyomnövények tarackosak és szúrósak, nehezen lehet kiirtani és tüskék maradhatnak az emberben. Úgy érzem magamról, hogy kompromisszum kész vagyok, de nálam a bilit ki lehet azzal borítani, hogy folyamatosan rászerveznek a dolgaimra és a végén még én vagyok érte a hibás. Egy példa a közelmúltból: Egészségmegőrzési célból elhatároztam, hogy a kollégáimmal el fogok járni újból focizni. (Régebben is jártam, de azután egy olyan kollégám is rendszeresen kezdett jönni, akit nem szívlelhetek, így elmaradtam róla. De most revideáltam az eddigi elképzelésemet, elhatároztam, hogy megpróbálok vele is kijönni ezután, illetve kezdek potrohot is növeszteni, így adódott az újbóli lehetőség/szükségszerűség.)  Szóval már háromszor  akartam elmenni, a cuccom állandóan nálam van, és a nej meg folyamatosan rászervez valamit arra az egy napra.  Nem tudom, hogy direkt-e vagy véletlenül, de mindig úgy jön ki a  lépés, hogy négy óra előtt pár perccel felhív és más feladatot ad, ami persze fontosabb. Legutóbb is így történt, az utódért kellett elmenni a suliba - ezt megértem, hogy fontosabb, ezért nem is szóltam. De együtt elmentünk azután (én és a gyerek) hogy megnézzük a focizókat, amikor is a nej felháborodva telefonált, hogy mi az, hogy mi nem vagyunk otthon, ugyanis  ő egészen mást tervezett (amiről persze nem szólt nekem) de ahhoz otthon kellett volna lennünk. Na ekkor kiborult a bili nálam. Azóta persze megtudtam, hogy a következő focimra is rászervezett.. Még szerencse, hogy nem is szeretek focizni sem..