A katonalétnek vannak előnyei és hátrányai is. az egyik feltétlen előnye az, hogy nem kell gondolkozni. Igaz ez nekem nem megy még, sokat kell gyakorolnom azt, hogy alkalmas legyek arra, hogy az agyamat egy mozdulattal létfenntartó üzemmódra tudjam kapcsolni, a gondolkodás teljes mellőzésével. Ennek apropóját az adja, hogy új, hatalmasabb tábornokok jöttek hozzánk, hogy megmutassák, hogy mit tudnak. Színük előtt a mi parancsnokaink is csak közkatonák, így legalább kedélyesen el tudunk röhögcsélni saját nyomorunkon, közösen. A hibásak persze így is mi leszünk, ha a nagyszerű irányítás ellenére sem mennek úgy a dolgok, ahogy az újdonsült vezérkar gondolja. Ha az ember egy kicsit elfelejt nem gondolkodni, és közli, hogy ezt a téglafalat nem kellene már harmadszorra megpróbálni lovasrohammal bevenni, mert részint semmi értelme, részint meg előzőleg sem sikerült, na ilyenkor széles, atyai mosoly jelenik meg a generalisszimusz arcán, majd rövid oktatás után, ( aminek a mondanivalója két részből áll ) - részben mekkora kis pondrók vagyunk mi, részben ebből adódóan mi nem értünk hozzá, tehát ne szóljunk bele, tehát, lóra fel, roham, irány a fal! Ilyenkor persze már meg sem lepődünk, hogy harmadszorra is lepattanunk róla. Igaz, a falon ott az ajtó, és benne van a kulcs, de rohammal bevenni valamit sokkal dicsőségesebb, és az áldozat amúgy se számít...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése