Skatulyák és dobozok

Mindenki használ skatulyákat. Mindenki lelkében vannak apró és nagyobb dobozok, amiket arra tartja, hogy másokat helyezzen bele. Az embereknek úgy tűnik szükségük van erre, mert tudni szeretnék, hogy álljanak a másik emberhez. Hajlamosak vagyunk az első találkozáskor feltölteni ezeket a dobozokat, pár felületes benyomás után megítélve a partnerünket. A hibát akkor követik el az emberek, amikor nem kezelik a dobozgyüjteményüket. Hogy miért? Talán lustaságból, más ésszerű magyarázatot nem tudok erre a viselkedésre találni. Kényelmes dolog valakit felületes ismertetőjelek után utálni, vagy nem törődni vele, pedig lehet, hogy egy gyöngyszem mellett megyünk el, és ahelyett, hogy lehajolnánk érte, inkább félrerúgjuk. Azután az is lehet az oka, hogy sokan nem tudnak, vagy nem akarnak tévedni, vagy beismerni a tévedésüket. A tévedhetetlenség isteni erény (Bár én sokkal emberközelibbnek éreznék egy olyan istent, aki tud néha hibázni, de az emberek többsége nem er re vágyi k..) és sokan úgy gondolják talán, hogy attól válnak istenekké, ha nem hibáznak. Én szoktam hibázni és ezt fel is vállalom. Én is skatulyázom az embereket, de alapvetően konstruktívan állok hozzá a dobozkák tartalmához, és néha át is szoktam csoportosítani őket. Kiveszem a tartalmukat, megvizsgálom, majd újra visszarakom a megfelelő rekeszbe. Jó dolog ilyenkor kellemesen csalódni és volt is ilyen élményem mostanság. Igaz, ennek van egy másik oldala is, amikor számunkra eddig kedvesnek hitt emberek kerülnek át negatívabb helyekre, mert a viselkedésük alapján felszínre kerülnek rejtett 'értékeik'. Sajnos erre is volt példám, ilyenkor fájó szívvel, de biztos kézzel sorolom át őket máshová. Kit, kit érdemei szerint...