2007. március 18., vasárnap

Szerencse


Szerencsére a mai nappal véget ért a négynapos ünnep. Úgy érzem magam, mint akit megrágtak majd kiköptek. Mind a három napon megerőltető fizikai munkát végeztem. Olyan izmaim is fájnak, amik létezéséről nem is tudtam. A mai napi betonozástól csak az mentett meg, hogy tegnap elfelejtettem zártszelvényt venni. Nem baj, ami késik, az nem múlik..


Epilógus: Ma egy vasárnapi ebédre voltunk hivatalosak. Ez alapvetően ártatlan dolognak nézett ki, mégis favágás lett belőle, úgyhogy ma sem úsztam meg erős fizikai munka nélkül. Holnap majd rápihenek a munkahelyemen. Rám fog férni..

Nincsenek megjegyzések: