A tegnapi napon a végtagjaim megtartása iránt érzett örömöm teljesen elnyomta a hétvégi kulináris örömök földjén tett sétám utáni örömöt. Végül is ez így is van rendjén, az ember bármikor főzhet egy jót, viszont kezet már nehezebben növeszt, illetve bármilyen finom lehet mondjuk egy körömpörkölt, erősen visszavesz az élvezhetőségéből, ha én szolgáltatom hozzá a nyersanyagot. Tehát, a rövid bevezető után, ami voltaképpen egy magyarázat a késlekedésemre, stílszerűen úgy is mondhatnám, hogy csapjunk a lecsóba. A pénteki napon szó volt róla, hogy a hétvégén fánkot szeretnék sütni. Eredetileg szombatra gondoltam, de a szombati menü elkészítése kiszívta az energiát belőlem, így aznapra elmaradt a fánk. Szombaton gyümölcslevest készítettem (Illetve egész pontosan szombatra, mert már péntek este megcsináltam. A nagynéném szerint sokkal jobb, ha legalább egy fél napot áll - és tényleg. Jó az öreg a háznál.) A menü némi tarjával egészült ki, amit megsütöttem olajban, majd hagymával és fűszerszámokkal kevés paradicsomlével, és fehérborral pecsenyelevet készítettem, majd ebben pároltam készre. A köret egyszerű hagymás krumpli volt, savanyúságnak cékla. Szerencsére a négy szelet tarjából és a levesből is maradt másnapra, így remekül kiegészítette a fánkot, ami kb így készült. (A recept a TV Paprika magazinból származik) :
Hozzávalók:
25 dkg liszt
25 dkg vaj
25 dkg túró
3 tojás sárgája
12 dkg porcukor
csipet só
Na jó, tudom, hogy az nem az igazi kelt fánkrecept, de először valami egyszerűbbel akartam kezdeni. (Az újságot meg mindenkinek csak ajánlhatom, van benne Döme és egy csomó egyéb fánkrecept.) Szóval a hozzávalókat összedolgozzuk, ujjnyi vastagra kinyújtjuk , kiszaggatjuk, és forró olajban kisütjük. Laktató és lekvárral még hidegen is jóízű. Mire erre került volna a sor, persze mindenki jóllakott a tarjával, úgyhogy az egészet tulajdonképp hidegen ettük meg vacsorára illetve a nagynénémnél a felét 'Borzas Kata' c. süteményre cseréltem be. Remek dolog a barterüzlet... :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése