Dévényi Tibor - Hová lett Artúr című halhatatlan opuszában minden fejezet előtt van egy mottó. Az egyik így hangzik: Az összefogás olyan erő, amely hegyeket is képes elmozdítani. Ha legalább a fele tolja, és egy irányba. Örökbecsű gondolatok ezek. A magam részéről örülök ha csapatban tudok dolgozni. Sajnos ez a mai világ alkalmatlan ilyesmire, mindenki egyéni eredményekre és sikerekre áhítozik, kevés az embereknek az, ha a közösségük sikeres, mindenképpen ki szeretnének emelkedni belőle, és az egyénieskedés nem tesz jót a közösségi szellemnek. Na itt se túl sok esélyem van arra, hogy egy működő csapat részévé válhassak. Tegnap végre úgy tűnt, hogy megmozdul valami, de azt hiszem félrenézhettem valamit. Azt hiszem rendszeresen túldimenzionálom a dolgokat, visszatérni egy régen működőképes közösséghez nem percek műve. Az emberek lassan mozdulnak és nehezen fogadnak el bármiféle változást, főleg olyat, ami áldozatokkal jár a részükről. Mindenki csak kapni szeret, adni nem, ez az örök probléma. Mindenki bulizna, de mosogatni senki sem akar, pedig néha jobb egy közös mosogatás, mint egy rossz buli...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése