Tegnap

A tegnapi horoszkópos postom kapcsán jutott eszembe, hogy milyen jó horoszkópbejegyzéseket tudnék magamnak utólag készíteni. A tegnapi napi valahogy így hangzana: - Vigyázzon a napjával, kellemetlen meglepetések érhetik a munkájával kapcsolatban. Az emberek a saját kényelmüket sokszor a barátságuk elé helyezik ebből kellemetlensége származhat. Ez a nap több türelmet igényel öntől - Most már csak ezeket a bejegyzéseket kellene valahogy időben előretranszponálni, és egész valószerű figyelmeztetéseket kaphatnék a jövőmmel kapcsolatban. Más. A tegnapi nap abból a szempontból is rendhagyóra sikeredett, hogy vacsorára főtt ételt készítettem. Általában ez nem jellemző, mert vacsorára hideget szoktunk enni, napközben mindhárman meleg ételhez jutunk, így a főtt vacsorát nem szoktuk erőltetni. Valamelyik nap a nej hazaállított egy doboz olasz tésztával és egy adag paradicsomszósszal. A Corában olasz hetek vannak, és megtetszett neki a díszes dobozban rejlő laposmetélt. Még mondja valaki, hogy a marketing nem számít! A tésztát általában magam gyúrom, jobban is szeretem, mert legalább az van benne, amit beleteszek, erre hazaállítanak azzal az olasz dobozos marketingtermékkel. Persze azt kellett megfőzni, tudtam, hogy gyöngyöt szórok a disznók elé.. A tésztához paradicsomos mártást készítettem. Ehhez kirántottam a fagyasztóból maradék húsokat, amit kiolvasztás után ledaráltam, majd olívaolajon megpirítottam. (Újabb gyöngy az, hogy csak extra szűz olívaolaj volt otthon, és az ugye kár belé, de mindenképpen ragaszkodni kell az olaszos ízekhez, ezért a napraforgóolaj eleve ki volt zárva.) A húst fűszerekkel illettem, (kakukkfű és oregánó a kedvenc két növényem került belé bőségesen) majd sóztam. Belekerült a paradicsomszósz, ami elméletileg bazsalikomos volt, bár erre utaló nyomokat nem találtam benne, viszont voltak helyette apró répadarabok a mártásban. Ezzel és némi rozéborral főztem készre. Az ízhatás elérése érdekében került még bele egy kevés cukor, mert a paradicsom önmagában is egy kicsit savanyú, illetve a rozé sem volt túl édes, és így pikánsabbá vált a mártás. A megfőzött szélesmetélttel és reszelt parmezánsajttal tálaltam fel, hétvégéről maradt ruccolás vegyessalátával együtt. Már csak egy olasz zászló hiányzott az asztalról, és az, hogy az utcán kedélyesen üvöltöző emberek hangját hozza az esti szél..